5. Rész - Alakváltó

 Hello-bello! 

Meghoztam a következő részt! Remélem tetszeni fog! 

Ja, és még valami! Nagyon köszönöm az 1000+ megtekintést, és az előző kommenteket, és a kritikákat a lányoknak! Ezer hála! ♥_♥ 

Na de nem húzom a szót. Jó olvasást! Ha tetszett pipálj, komizz, vagy esetleg iratkzz fel. :) 

Csók,

***

Destiny szemszöge 

***

-Hamarosan az leszel. - mondta. Ennek hallatán ledermedtem. Émelygés járta át testem, és egyik pillanatról a másikra a földre kerültem. Szívem majd kiugrott a helyéről, lábam kapálózásba kezdett. Mintha futnék. Szemeim lecsuktam, és éreztem valami bizsergést a testemen. Ahogy meg akartam fogni a kezem, azt éreztem, hogy vibrál. Nem tudok hozzá nyúlni. Egész testem idegesség járta át. Pár percen belül már Myra ott térdelt mellettem, és próbált lefogni.
-Eressz el! - ordítottam. Kapálóztam, de ő nem akart engedni. Szemeim könnybe lábadtak, s pár könnycsepp gördült le orcámon.Valami furcsa bizsergést éreztem testemen belül, és hirtelen minden fájdalom eltűnt. Lenyugodva keltem fel a földről.
-Ez várható volt. - jelentette ki.
-Mi?! Te tudtad, hogy ez fog történni?! - kiáltottam rá mérgesen.
-Igen. De nem mindenkinél jön be az, hogyha egy farkas megmutatja magát, a másik is elkezdi az átváltozást. - közben megindultunk ki az erdőből.
-Szóval akkor megvolt az első tünetem?
-Az már régen megvolt. Mielőtt eljöttünk ide. A hangyák a kezedben. - nem bírtam felfogni. Szóval akkor a kezemben a hangyák... Az volt az első? Mi van? Teljesen összezavarodtam.

***

Két hét múlva

***

-Az éjjel telihold lesz. - mondta Myra, miközben tüzet rakott a kibérelt háza kertjében. Szalonna sütögetést tervezünk így este felé. Bár nem hiszem, hogy itt nagyon szükség lesz a szalonnát, mivel telihold lesz.
-Szuper. - motyogtam, miközben kivittem két széket a tábortűzhöz. Kezd esteledni, már feljött a legelső csillag.  Kihordtuk a szalonna szeleteket, hoztunk ki egy asztalt is, ami olyan nehéz volt, hogy ketten alig bírtuk el. Pedig azt kell mondjam, hogy jó erőben vagyok, és ami Myrát illeti... Hát ő egy izombomba csaj. Ami azt illeti, kicsit irigylem is. De ha minden igaz nemsokára én is olyan leszek, mint ő. Néha-néha már megfordult a fejemben, míg kissebb voltam, és egyfolytában Alkonyatot néztem, hogy milyen is lehet az a vérfarkas? Mindig is ki akartam próbálni, hogy milyen lehet az az átváltozás. Régen a barátaim kicsit kettyósnak tartottak, mivel egy rakat Alkonyatos pólóm, és cuccom colt. Szinte tele volt a szobám, akkora fan voltam. De az az idő lejárt, és most már én vagyok a vérfarkas. Vagyis leszek hamarosan. De érzem, hogy belül már teljesen az vagyok.
Ahogy így gondolkodtam, egyre jobban kezdett sötétedni, és valami bizsergő érzést éreztem a testemen.
*Mennem kell valahova.* - mondtam magamban. Ekkor valami hasítást éreztem a térdemben, és összerogytam. Myra tehetetlenül állt mellettem, és nézte ahogyan lassan összetörök, mint egy porcelán baba.

***

Két perc múlva

***

Mindenem sajgott. Úgy kanalaztam össze magam, és indultam meg az erdő fele. Szapora légzésem kissé megnyugodott, ahogy közelebb értem ahhoz, bár lábaim sajgása inkább egyre erősödött.
-Kezdődik... - hallottam meg valaki hangját a hátam mögül. - Készülj fel. Kicsit fájni fog. - suttogta. Hátra fordultam, és egy öreg, ámde mégis fürge férfival találtam szembe magam. Magas volt, vékony, csontjai szinte kilátszottak, bajsza hófehéren csillogott a holdfénytől. Hátraléptem egyet, amit egy vékonyka ág reccsenése követett. Megfordultam, és utolsó erőmmel futni próbáltam. Ami nem nagyon sikerült, mivel csak nagyokat léptem. Egyre próbáltam sietősebbre venni a lépteim, és a végére sikerült is.

Pár percen belül egy tisztáson találtam magam, melynek a közepén egy szikla díszelgett, ahonnan be lehetett látni az egész tájat, illetve a holdat. Ekkor már teljesen sötétbe burkolózott a táj, olyan érzésem volt, mintha több százan figyelnének. Felmásztam a sziklára, és körbe néztem, ám a holdon megakadt a szemem.
-Gyönyörű. - ahogy kimondtam ezt a szót, ágreccsenések hallatszottak mindenfelől. Sötét, villogó szempárak jelentek meg a fák és bokrok között. Ezeket követve két hatalmas mancsot láttam. Mik ezek? Kérdeztem magamtól. Mikor teljes alakjukat láttam, időm nem volt az ijedtségre. Éreztem, hogy a ruháim darabokban hullanak le rólam, és pár másodpercen belül meztelenül feküdtem a hideg sziklán. Mindenhol csak fájdalmat éreztem. Legszívesebben ordítottam volna, de az ösztöneim arra hajtottak, hogy ne tegyem meg. Légzésem most minden eddiginél gyorsabb lett, szemeim le kellett csuknom, különben leszédültem volna a szikláról még fekve is. Hirtelen végignyilallt egy hatalmas csípés a tenyereimen és lábfejeimen, amire muszáj volt kinyitnom szemeim, viszont már ez is nehezemre esett. Körmeim helyén karmok díszelegtek, és egyre sűrűbb, fehér szőrzet kezdte ellepni végtagjaim, majd egy hatalmas reccsenést követően mancsaim lettek, de kétszer akkorák, mint a normális farkasoknak.
Térdeim össze kellett húzzam, mert azok is elkezdtek nőni, ugyanúgy, ahogy az egész kezem. Majd szétpattantak a kezeim, de mégsem. Egy pillanat alatt lepte be a fehér bunda a végtagjaim. Testem hirtelen összeszűkült, mintha egy pólyás kisbaba lennék, a levegőt forrónak éreztem magam körül. Olyan érzésem volt, hogy ég az erdő. Nagy nehezen kinyitottam a szemem, és azonnal vissza is csuktam, mivel ahogy kinyitottam csak egy villanást láttam, majd elkezdtek égni. Körülöttem pedig nem égett semmi, csak a szemgolyóim égtek, de azok a lehető legjobban. Arccal a sziklára fordultam, és úgy próbáltam hűteni a fejem, kisebb sikerrel. Hamarosan egy hatalmas szúrást éreztem a gerincemben, és ordítottam a fájdalomtól. Mintha eltört volna. Alig bírtam mozogni, de pár perc múlva már egy másik test volt ott, amit szintén enyémnek mondhatok. Szemeim már megint égtek, és most már sokkal nagyobbnak éreztem őket, és arcomat is. Végignéztem testemen, és hófehér bunda borította azt. Miután elmúlt minden honnan a fájdalom, sikeresen felálltam, és kiálltam a szikla peremére. Látásom hirtelen kiélesedett, mindent háromszorosan jobban láttam. A hold fényesen villogott szemem előtt. A sok farkas hirtelen egyszerre üvöltésbe kezdett. Mintha hívtak volna, hogy csatlakozzak hozzájuk.
-Üvölts! - Myra hangját véltem felfedezni köztük. Mélyen belenéztem a holdba, és éreztem, hogy bundám színe hófehérről kissé szürkésre vált. Becsuktam szemeim, és engedtem, hogy sodorjanak a többiek az árral. Csatlakoztam hozzájuk. Üvöltöttem, ahogy csak a torkomon kifért. Már nem az vagyok aki voltam. Mindenki változik. De azt hiszem eddig én változtam a legjobban. Van egy kötelességem, hogy vérfarkas legyek. Ha ez kell, hát legyen. Felvállalom. Ember bőrben vagyok vérfarkas. Alakváltó.
Szemeim kinyitottam, és végignéztem a többi sorstársamon. Abbahagyták az üvöltést, és mellső lábaikat kinyújtották maguk elé, fejüket pedig ráhajtották, és úgy figyeltek. Sorra követték egymást ugyan azok a mozdulatok.
Visszafordultam, hogy még egyszer belenézzek a holdba, ám ekkor valami gondolathullám futott végig agyamon. Arra várnak, hogy üvöltsek? Hát megkapják. Minden erőmet összeszedve egy hatalmas üvöltést eresztettem ki torkomból. Éreztem, hogy az erdő fái beleremegnek, és az állatok futásba erednek az odújuk felé. Most éreztem igazán, hogy félnek tőlem, hogy akárkit meg tudok védeni.

Üvöltésem betöltötte az egész erdőt, s talán még a városban is hallhatták. De nem érdekelt, úgy üvöltöttem, ahogy csak bírtam, és mindezt egy szuszra préseltem ki magamból. Az erőm kezdett elfogyni, miközben üvöltöttem.
*El fogok ájulni.* - gondoltam, és egy perc sem telt bele, mozdulatlanul zuhantam a hideg sziklára.