4. Rész - "Hamarosan az leszel."

Hello-bello!

Így estére megérkeztem az új résszel, ami a  "Hamarosan az leszel." címet kapta. Remélem tetszeni fog. 

S most kivételesen nem hoztam nektek idézetet. :)  

Puszi,

AY.  

***

Myra szemszöge

***

Miután elmentünk Dest-től, én azonnal visszamentem az úgymond "búvóhelyemre". Biztos felmerült a kérdés benned, drága olvasóm, hogy hogyan is ismerkedtem én meg Amy-vel ilyen gyorsan, és mindezt Dest tudta nélkül? Nos, nagyon egyszerűen. Van egy főzet, aminek a nevét nem tudom, mivel nincs ráírva a címkéjére. Jó, tudom, anélkül is tudnom kéne. Csak annyit tudok róla, hogy ha megitatjuk az illetővel, akkor az rögtön tud rólad mindent, és úgy kezel, mintha a legjobb barátja lennél, vagy pedig már egy éve ismeritek egymást. Nos, hál' Istennek, ezt sem felejtettem el, és miután megtaláltam Dest legjobb barátnőjét, megitattam vele, úgy mintha egy szörp lenne, ugyanis zöld alma színe van, és az íze is arra hasonlít. Állítólag.
Aztán, hogy milyen az íze, azt nem tudom, még nem próbáltam. Viszont úgy látszik, Amy-nél megtette a hatását, hiszen úgy adott be, mintha régi ismerőse lennék. De ebben a szerben tudjátok mi a jó? Na nem, ugye? Elárulom. Az, hogy ez egy örök életre szól, és mindig emlékezni fog rám. 

Viszont most térjünk vissza a jelenbe. Nyolc óra van, és én épp a Dest-ék háza felé vezető úton sétálok, azzal, hogy megkeressem Dest-et, és beszélgessek vele egy kicsit. De amint a házuk elé érek, meglátom, ahogy épp a kutyájának önti ki a tápot, és vizet ad neki, majd leül mellé, és elkezd hozzá beszélni. Én figyelmesen hallgatom, hogy miről beszél. 

 -Tudod Star, mióta tegnap éjjel idehoztam Shir-t, azóta valahogy boldogabb vagyok. - kezdett bele mondanivalójába. Bár alig hallottam valamit, de azért igyekeztem fülelni. Hála éles hallásomnak köszönhetően sikerült is.  - No, nem mintha veled eddig nem lettem volna boldog. Nehogy félre értsd. Hisz te kutya vagy, ő pedig farkas. Nem lehet majd sokáig velem, de megpróbálom majd sokáig magam mellett tartani. -mondta már kissé remegő hangon. A kutya még mindig evett, de ahogy az utolsó mondatot Dest kimondta, odament a lányhoz, és belefeküdt az ölébe. Szőrét simogatva beszélt hozzá, vagy egy órán keresztül, aminek a végén sírni kezdett. - Rájöttem, ki is vagyok valójában. - Itt ledöbbentem. Megjelent nála a legeslegleső jel, azaz az, hogy rájött, hogy ki is valójában. - Egy tizenöt éves, vérfarkas lány, akit sorra támadnak le a farkasok az éjszaka kellős közepén. Büszkén jelentem ki, hogy tizenöt évesen ennyi megrázkódtatást kibírtam, és ezt a vérfarkas dolgot is ilyen "könnyen" feldolgoztam. - mutatott idéző jeleket sírva az égbe. -  Más már rég szív rohamot kapott volna, vagy pedig az öngyilkosság mellett döntött volna. De én nem. Nem vagyok olyan, aki csak úgy egyszerűen a halálba menekül. Hiszen vannak barátaim, vannak szüleim, van egy kutyám és egy farkasom, akiket mindennél jobban szeretek, és értük érdemes élni. Rájöttem, nem szabad csak úgy feladnom. Nem állok meg az első nagyobb akadálynál. Többé nem becsülöm alá magam úgy, mint eddig tettem. Eddig egy senkinek tartottam magam, még a barátaimmal is. De már nem. Most érzem, hogy vagyok valaki, nem csak egy egyszerű, közép sulis lány. Vérfarkas vagyok és ezt büszkén jelentem ki. Nem fogok megállni az első tüneteknél és nem fogom bevenni a Farkasfüvet, akármennyire is fájjon az első, vagy akár a többi tünet. Nem fogom feladni! Destiny Younger vagyok, Vérfarkasként! - nézett fel az égre, és ráfeküdt a nagy termetű kutyára. Könnyei szaporán potyogtak, és lélegzete szaporább lett. 

Pár perc után felállt, és elindult be a házba könnyeit törölgetve. Belépett az ajtón, majd becsukta azt maga után. Lassan én is megindultam zsebre tett kézzel, és lehajtott fejjel visszafele. Meghatott, amiket mondott. Az, hogy eddig senkinek érezte magát, az oké. De, hogy ilyen hamar felfogta, hogy vérfarkas, az már kicsit furcsa. De hát ez van, nem lehet mindenki egyforma. Van aki hamar felfog dolgokat, van aki nem. Egy könnycsepp gördült le az arcomon, amit azonnal le is töröltem, mielőtt még több tört volna ki. 

"Destiny Younger vagyok, Vérfarkasként!" - ez az egy mondat kavargott a fejemben egész úton, míg vissza nem értem a kibérelt házba. Beléptem az ajtón, és nem egy nem várt személy fogadott. Ordas üldögélt ott. 
-Hát te? Mit keresel itt? - kérdeztem, majd lehuppantam mellé. 
-Csak meg akarom tudni, hogy hogyan haladsz a lánnyal. - nyomta ki a tévét. - Szóval hallgatlak. - vigyorgott. 
-Hát, egész jól. - húztam ki magam, mint aki elégedett a dolgával. - Szóval... Most is onnan jövök. Rájött, hogy kicsoda is valójában. - mondtam büszkén. 
-Az hogy lehet? Ilyen hamar? - kérdezte csodálkozva. 
-Idézem Dest szavait: "Vérfarkas vagyok, és büszkén jelentem ki. Nem fogok megállni az első tüneteknél és nem fogom bevenni a Farkasfüvet, akármennyire is fájjon az első, vagy akár a többi tünet. Nem fogom feladni! Destiny Younger vagyok, Vérfarkasként!" - Ordas csak nézett. Nem érti, hogy hogyan foghatta fel ilyen hamar a dolgokat Destiny.
-Azta. - nyögte ki nehezen, mint akinek tényleg elakadt a szava. Szúrós szemekkel néztem rá, hogy ne aztázzon nekem, mert tudom, hogy nem gondolta komolyan. Erre ő meg még furcsán is néz vissza.
-Ne aztázz, mert tudom, hogy nem gondoltad komolyan. - mondtam.
-De... Oké. - vigyorgott. Kérte, hogy meséljem el neki, hogy milyen dolgok történtek még a délután. Tömören elmeséltem neki a fontosabb dolgokat, majd jöhetett az este.Kicsit meglepődött, hogy ilyeneket mondott a lány, és sírt is közbe, de hát ez van. Van aki sírás közben jön rá ki is, van aki pedig bulizáskor, vagy ki tudja mikor. Az ember akármikor képes rájönni valamire.

***

Másnap,  Dest szemszöge

***

Reggel egy hatalmas bizsergésre ébredtem fel, ami a kezeimet mardosta. Mintha hangyák mászkálnának a bőröm alatt. Felkeltem, és odamásztam a szekrényhez. Mikor akartam kinyitni a szekrényt, kicsit ijedten kaptam el a kezem onnan. Nem tévedtem. Valami mászott a kezemen. Vagyis inkább a kezemben. Sőt, nem is valami, hanem valamik. Közelebb emeltem fejemhez kezem, és tanulmányozni kezdtem. Mikor rájöttem, hogy szemeim nem csalnak, és egy csomó hangya mászkál a kezemen, már sikítva rohantam le a szobámból a konyhába. Ijedten előkaptam egy kést a fiókból, hogy felvágjam a kezem és kimossam valahogy, de ekkor valaki megfogta a vállam. Hátra fordultam, és Myra-val találtam szembe magam. 

-Te hogy kerülsz ide?! - vontam kérdőre. 

-Nyugi. Hadd segítsek. - vett elő egy kenőcsöt e zsebéből. Letekerte a kupakját, és egy keveset nyomott a kezemre. Óvatosan elkezdte beledörzsölni a őrömbe, és hirtelen mintha egy villám csapásnyira eltűntek volna belőle a hangyák. Mozgattam, és már semmit nem éreztem a bizsergésből. 

-Ezt hogyan?! - néztem rá kérdőn. 

-Most már tudod. Azt hiszem ideje megtudnod, mi is vagyok valójában. - mosolyodott el. - Kövess. 

-Hé várj! Hadd öltözzek már fel! - mondtam, majd felfutottam a szobámba.  Felkaptam magamra egy egyszerű sport szettet, és visszamentem Myra-hoz. 

-Mehetünk? - kérdezte, majd bólintottam. 

***

Myra szemszöge

*** 

Ha már egyszer meggyógyítottam, akkor most már meg kell tudnia, hogy mi is vagyok valójában. A legközelebbi erdőbe vezettem őt, annak is a közepébe, ahol egy kis tisztás helyezkedett el. 

-Figyelj. Kérlek ne ijedj meg. - mondtam, majd hátrébb léptem pár lépést, szemem becsuktam és teljes elmémmel az első átváltozásomra gondoltam. Hallottam, ahogy a ruha darabjai megszakadnak, majd teljesen eltűntek rólam, és helyüket egy nagy, puha, barna bunda veszi átt. Testem még egyszer nagyobb lett, mint a normál farkasoké, szemem feketén csillog, fogaim pedig hosszúkásak és pengeélesek lettek. 

Dest tágra nyílt szemekkel figyelte, hogyan lesz a még ártatlan lánykából pár másodperc alatt vérengző vadállat.  

-Ööö... Szóval akkor te is vérfarkas vagy?! - kérdezte csodálkozva, és kénytelen volt leülni a földre. Csak bólintottam egyet, mivel farkas bőrbe nem tudok beszéli. De egy próbát megér, hátha megérti amit mondok. 

-Igen. - mondtam.

-Tudsz beszéli?! - hátrált meg.  

-Szóval hallasz. Elmagyarázom. Ez egy olyan beszéd, amit csak a farkasok hallanak. - magyaráztam. 

-Értem. De é ezt hogy hallhatom, hogyha még nem is vagyok az?

-Hamarosan az leszel.