2015. július 17., péntek

02. Rész - Kölyök

Hello-bello!
Ez egy jó hosszú rész lett, remélem elnyeri a tetszéseteket. Ha tetszett írjatok megjegyzést, pipáljatok, vagy esetleg iratkozzatok fel.
Ja, és nagyon köszönöm a két eddigi feliratkozót! ♥_♥

Köszönöm ha rám szánsz pár percet,
Annie Y.

 "Ha belenézel egy farkas szemébe, a saját lelkedet látod - Remélem, tetszik, amit látsz."

Kora reggel a telefonom csörgésére ébredtem fel. Amy volt az,  legjobb barát nőm.
-Helloka csajszi! - mondta bele mobilomba vidáman.
-Szia. Ma eljössz velünk moziba? - kérdezte.
-Hát... Nem is tudom. - töprengtem.
-Gyere  már! Jó buli lesz! A JurassicWorld-öt adják le este nyolckor! - nevetett. Tudta, hogy bevállalom, hiszen már egy ideje meg akarom nézni.
-Oké. Benne vagyok! - vigyorogtam a telefon mögött.
-Szia! Akkor este hétkor a mozi előtt!
-Hello! - mondta, majd letettem. Mosolyogva keltem ki az ágyamból. Kicsit furcsálltam, mivel nem tudott a mosoly leszállni a képemről. Az elmúlt pár hétben mindig fa képpel keltem ki az ágyamból, de most kivételesen nem. Na mindegy is. Kivettem egy szettet a szekrényből, majd magamra kaptam. Megnéztem az üzeneteim, majd belecsúsztattam a zsebembe a telefont, és lebaktattam a konyhába. Mint minden hétköznap, ma is találtam egy cetlit a hűtőn. Ez állt benne:


"Jó reggelt kincsem! Elmentünk dolgozni, majd este jövünk. Kaját a hűtőben találsz, a kutyádnak pedig adj enni, mert reggel elaludtunk apáddal!                            Csók-puszi,     Anyu, Apu"
 Olvastam a szokásos üzenetet. Bár a kutya etetés nem az én szakmám, de imádom Star-t. Kimentem a hátsó udvarba, és megkerestem a tápot. Visszamentem előre a nagy zsák táppal, kibontottam, majd teleöntöttem Star tálkáját. Hoztam neki egy kis vizet a száraz táp mellé, majd visszavittem a tápot a helyére. Büszkén ütöttem össze tenyereimet látván, hogy kutyusom milyen jóízűen falatozza a kajáját. A kajáról jut eszembe. Nekem is kéne ennem valamit. Megsimogattam a kutyus fejét, majd bementem a konyhába, és egyenest a hűtőt céloztam meg. Gondolom kezet mosnom nem kell, mivel jómagam is kutyafajta vagyok. Szóval ezt most kihagyom. Kinyitottam a hűtő ajtót, és keresgélni kezdtem a szendvicshez való szalámit, vajat, és a többi cuccost. Elővettem egy zsemlét, és megcsináltam a szendvicsem.
"-Jó kis reggeli." - gondoltam magamban, mire úgy éreztem, hogy elkezd folyni a nyálam. Nem csalódtam, tényleg folyt, ezért inkább gyorsan beleharaptam. Olyan isteni íze volt, hogy csináltam még egyet, és azt is befaltam. Miután elrendeztem a konyhát, úgy gondoltam felmegyek, és átolvasom a tegnap éjjeli jegyzeteléseimet. Felcammogtam hát a szobámba, és csatlakoztattam a telefont a hifi-hez. Előkotortam a laptopom, és a füzetet, amibe jegyzeteltem, és alaposan átnéztem még egyszer mindent.

***
-Délután-
***

A nagy jegyzet átnézésbe nem is volt észrevehető, hogy ennyire elment az idő, hisz már délután négy óra volt. Még három órám volt. Anyuék hatkor érnek haza. Szépen beállítottam hat órára az órámat, majd folytattam a kutatást. Keresgéltem még kicsit. Ez a két óra is olyan hamar elmúlt, hogy észre sem vettem. Olyan volt, mintha csak fél óra telt volna el. 
Valaki kopogtat az ajtón. Az lassan kinyitódik, majd anyu lép be rajta. 
-Szia. - köszönt. majd adott két puszit.
-Szia. - mondtam, majd lecsuktam a laptopot, és félre dobtam a füzetet. 
-Gyere le enni. Hoztunk Pizza-t. - indult meg az ajtó felé. Én is felálltam, és megindultam utána. Lebaktattunk a lépcsőn. A frissen sült szalámis Pizza illata csapta meg az orromat. Azonnal megfogtam az egyik dobozzal, és asztalhoz ültem. Lassan felnyitottam a dobozt. Éreztem, hogy a nyálam már megint folyni kezd, ezért gyorsan letöröltem a pulcsimba. Igen, ilyen forró nyárban pulcsiban vagyok, mivel alattam csak a melltartóm van. Bár így is széjjel sülök. Majd estére felveszek egy pólót. 
Gyorsan befaltam azt az egy doboz Pizzát. Anyuék csodálkoztak is, hogy hogy ehettem meg ilyen gyorsan. Viszont ezen nem kellene csodálkozniuk. Tudják, hogy farkas lesz belőlem. Ránéztem az órára, fél hetet ütött, Gyorsan felfutottam a szobámba, és magamra kaptam egy kék pólót, kék rövidnadrággal, majd vállamra terítettem egy bőr dzsekit, és kicsit kisminkeltem a szememet is. Hajam egyszerűen omolva hagytam szabadon, majd megfogtam a telefonom, óvatosan belecsúsztattam a zsebembe, és megindultam lefele. 
-Merre mész? - kérdezte apu, mikor leértem.
-Moziba a többiekkel. 
-Oké. De vigyázz magadra. - mondta, majd adott egy puszit a homlokomra. Megindultam a cipős szekrény felé, felhúztam a fekete, négyszög alakú, arany színű kövekkel kirakott cipőmet. majd kiléptem a bejárati ajtón. Megindultam a mozi felé, ami úgy tíz percnyire van tőlünk. Átvágtam a sikátoron, majd kiértem a fő útra, és ott az első utcánál jobbra kanyarodtam. A bejáratnál már láttam a többieket, épp be akartak menni. Gondoltam rájuk kiabálok.
-Hé! Engem nem vártok meg!? - ordítottam, majd vigyorogva integetni kezdtem nekik, mire mindannyian nevetni kezdtek. Mikor oda értem mind egyikőjüket egy-egy puszival üdvözöltem, majd bementünk. Megvettük a jegyeket, amik a harmadik sorra szóltak. Pár perc múlva elkezdődött a film. 

Két óra, és pár perc után mindannyian popcornos zacskóval a kezünkben, elégedetten távoztunk a moziból. Miután a mozi előtt mindannyian elbúcsúztunk, mindenki megindult hazafelé. Én egyedül folytattam most az utam, hiszen az ikrek nem tudtak eljönni a moziba, mivel nyaralnak. Miután befordultam a sikátorba, kissé megborzongtam, mivel itt történt az, mikor széjjel harapdáltak a farkasok. Lassan megindultam a sikátorba. Nem hosszú, de azért mégis olyan sötét van benne, hogy alig látok el az orromig is. 
Pár másodperc múlva egy halk szuszogást hallottam. Ahogy egyre közelebb értem a sikátor végéhez, úgy erősödött a szuszogás is. A sikátor végén egy konténer áll, az mellett egy széjjel szaggatott dobozka. Valószínűleg abból jön a szuszogás. Kicsit közelebb mentem, majd még közelebb, és közelebb, mígnem a doboz fölé hajoltam. A telefonommal egy kis fényt csináltam, hogy lássak is valamit, majd belevilágítottam a dobozba. Meglepetésemre egy kölyök farkas volt benne a dobozban. Szép kék szemei szinte világítottak, és olyan tekintetet sugárzott, mintha azt akarná, hogy ne bántsam. Nem is bántottam volna. 
-Nahát te hogy kerültél ide? - suttogtam, majd telefonom a doboz még ép szélére tettem kis világosságért, majd kiemeltem a törékeny kis állatot a dobozból. Egyik mancsát rátette a vállamra, másikkal a felkaromon támaszkodott, és úgy nézte az arcomat, amit bevilágított a telefon, és a hold világító fénye. Akkor vettem csak észre, hogy valójában mit is tartok a kezemben. Egy törékeny kis farkas, aminek az anyja bármelyik pillanatban itt lehet, és szét téphet. 

Pár percet vártam, de az anyja sehol sem volt. Levettem magamról a bőr dzsekim, és belecsavartam abba a kis kölyköt, hogy ne fázzon, mivel így éjjel kezd hűvös lenni idekint. A kicsi meg is hálálta, mivel mikor felemeltem megnyalta az arcomat, mire csak mosolyogtam egyet. Megfogtam a telefonom, majd megindultam hazafelé a kicsivel a karomban. 
Mikor beléptem a kapun, a kicsi már majdnem elaludt a karomban, ezért kicsit meglökdöstem, mire felsóhajtott. Ismét mosolyogtam rajta egy jót, majd bezártam az ajtót, és tovább mentem. Mikor beértem, már minden korom sötét volt. Feloltottam a villanyt, levettem a telefonról a világítást, majd letettem a kicsit a kanapéra. Melegítettem neki friss tejet, kiöntöttem egy tálba, és odatettem mellé. Olyan jóízűen itta, hogy nem bírtam nem le fotózni. Mire lefotóztam, már ki is fogyott a tálból a tej, és a szemei szinte feléledtek, kérte az újabb adag tejet. Melegítettem még neki vagy háromszor, mire már elég volt neki. Megfogtam a teli pocakos kis kölyköt, és felvittem hozzám az emeletre. Betettem a fotelomba, és jól betakargattam. Megvártam míg elalszik, majd elmentem lefürdeni. Mikor visszaértem, a kicsi ki volt takarózva, és úgy aludt. mint a macskák szoktak. Kitekeredve. Ezt is meg kellett örökítenem. Miután elkészült a kép, bebújtam az ágyba én is, és kikapcsoltam az agyamat teljesen. Így aztán hamar álomba szenderültem. 

***
-Másnap reggel-
***

Másnap reggel arra ébredtem, hogy valami mozog a takaróm alatt. Lehúztam magamról a takarót, és látom, hogy a kis kék szemű Hófehérke fészkelődik a hasamhoz. 
-Jó reggelt kicsi. - simogattam meg a fejét, mire feljebb mászott, és megnyalta az arcom. 
Anyuék ma itthon lesznek, mindketten szabadnapot kaptak mára. Kopogtatnak, majd nyílik az ajtó. Anyu lép be rajta óvatosan. Az ajtóból csak a fejemet látni, a többit nem. 
-Jó reggelt. - köszönt.
-Neked is. Gyere be kérlek, Mutatnom kell valamit. - mondtam, majd magamra húztam a takarót, hogy eltakarjam a kölyköt. Kíváncsian leült mellém az ágy szélére.
-Igen? 
-Ne haragudj meg, de nem hagyhattam ott az éjszaka kellős közepén, fagyoskodva. Különben is én is őféle vagyok. - mondtam, majd lehúztam a kicsiről a takarót, és előbukkant kis feje, majd kimászott a neki nehéz takaró alól. 
-Istenem, de aranyos! - tette arca elé kezét anyu. Meglepődtem. Azt hittem, majd menhelyre fogja vitetni, vagy állatkertbe. 
-Megtarthatom? - kérdeztem kíváncsian. Kicsit gondolkozott, ami elég hosszasra sikerült, mivel már negyed órája ott ült szótlanul. 
-Tartsd. - mosolygott. - Apáddal meg beszélek én. - állt fel, és kiment a szobámból. 
-Hallottad ezt kölyök?! Megtarthatlak! - nevettem, majd magamra húztam a kicsit, és megöleltem. Pár perc múlva, mikor éppen a neten keresgéltem farkas neveket, apu lépett be a szobába. 
-Na hadd lássam azt a kis cukiságot! - mondta vigyorogva. Beljebb jött, én a kanapéra mutattam, ott játszott a kicsi egy kis bojttal, amit felkötöttem neki egy szegre. Apu mosolyogva nézte. - Fiú? - kérdezte.
-Lány. Nem tudom eldönteni mi legyen a neve. - húztam el számat, majd tovább keresgéltem. - Megvan! - ugrottam fel pár perc után. - Shirana! - nevettem, mire Shir felkapta a fejét, és odabújt apu mögé. 
-Jólvan. Akkor hagylak titeket. - mondta, majd kiment. Nem hittem volna, hogy ilyen könnyen ráveszem őket, hogy megtartsam Shir-t. De, ha már egyszer én is a fajtájára fogok hasonlítani, akkor had ismerjem meg közelebbről.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése