Helloka!
Megérkeztem a következő résszel, még pont időben!
De előtte szeretnék köszönetet mondani, a Szerintem... design blognak a kritikáért! Sajnos a fülszöveg problémát csak így tudtam megoldani, de ha nem tetszik valakinek, vagy nem tudja elolvasni, az nyugodtan szóljon, nem harapok. :)
Ja, és jut eszembe. Az oldalsávban feltüntettem egy olyan kis szöveget, hogy Bétát kersek. Szóval, ha valakinek kedve támad betölteni a béta szerepét, akkor az jelentkezzen a szövegnél megadott e-mail címen! :)
Ja, és jut eszembe. Az oldalsávban feltüntettem egy olyan kis szöveget, hogy Bétát kersek. Szóval, ha valakinek kedve támad betölteni a béta szerepét, akkor az jelentkezzen a szövegnél megadott e-mail címen! :)
Nos, nem húzom a szót tovább, jó olvasást! Igen, ismét idézettel kezdek... Ám ezt saját magam írtam, Dest szemszögéből.
"Minden farkasnak született ember, egyszer rájön, hogy farkas. Valaki túl későn, valaki túl hamar. Én azt hiszem a kettő közé estem." - Destiny Younger
Esküszöm, tényleg nem gondoltam volna, hogy apa is ilyen könnyen belemegy a dologba. Na mindegy, inkább nem gondolkozom ezen, mert lehet még a végén meg gondolja magát. Minden esetre most élvezem, hogy egy majdnem olyan fajtával élek egy fedél alatt, mivé majd én fogok válni nem is olyan sokára.
Pár perc gondolkozás után rávettem magam, hogy felvegyek magamra valami ruha félét. Oda másztam a szekrényhez, és kivettem belőle egy fekete pólót, egy piros rövidnadrágot, és egy sport melltartót. Shir érdeklődve figyelte hogyan repülnek le rólam a pizsama darabok, és hogyan rángatom magamra a másikakat. Miután végeztem, Shir odabattyogott a parfümjeimhez, amiket az éjjeli szekrényemen az alsó polcon tároltam. Összesen csak négy volt. Odahajolt az egyikhez, és kicsik megmozgatta az orrát, majd így tett a többivel is. Sejtettem mit akar. Kiválassza, hogy melyiket fújjam ma magamra.
Kis idő múlva szájába vette azt, amelyiket tegnap este is használtam, és ügyetlenül odatotyogott hozzám. Óvatosan letette elém, és leült a parfüm mögé. Mint egy betanított, okos kutya! Megpusziltam a fejét, majd befújtam magam a parfümmel. Visszavittem a helyére a parfümöt, és visszaültem az ágyra. Shir nagy nehezen felugrott mellém, majd befészkelte magát a törökülésbe tett lábaim közé. Magam elé rántottam a laptopom, ami a kanapéba volt téve, majd felnyitottam. Rákattintottam a kezdő lapon levő Facebook oldalra, és bejelentkeztem. 5 üzenet, 30 értesítés. Szuper. Gyorsan végiggörgettem az értesítéseken, az üzenetekre pedig válaszoltam. Még utoljára végiggörgettem a kezdő lapon, majd kijelentkeztem. Farkaskám csak nézett, hogy most tulajdonképpen mit is csinálok.
***
Közben a falkában
***
-Te, Myra. Nem kéne már rákeresni arra az új falka tagra? - kérdezte tőlem Ordas, aki éppen egy szikla tetejére mászott fel az erdő szélén.
-Nem tudom. Majd idehívja őt a hazaszeretet. - nevettem egyet, de amúgy meg tényleg én is kíváncsi vagyok rá. Mondjuk nem csak én, szóval erről ennyit.
Kisvártatva megérkezett SilverJoe, akit a nagy vörös bundájáról lehet felismerni, és az ijesztő fekete szemeiről. Most, hogy belegondolok, tényleg hát borzongató. Az a két sötét szem pár, és a vörös bunda. Már a gondolatától is a hideg ráz ki, nem, hogy még egyszer magam ellen fordítsam. Ordas lemászott a szikláról, és üdvözölte SilverJoe-t, ami náluk egy emberré visszaalakulás jellemzett, és egy baráti kéz fogás. SilverJoe már sokkal idősebb nálunk. Farkas évben számítva, olyan száz-százhúsz éves lehet, de ezt csak ő tudja. Visszaváltoztam én is, és odamentem az öreghez. Nálunk, mikor visszaváltozunk, akkor mindenki csak "öregJoe"-nak hívja. Emberként ötven éves, és még mindig át képes változni. Mindig is csodáltam, hogy még mindig változás képes. Jó, mondjuk én sem régóta ismerem, hisz még én is csak öt éve vagyok farkas. De ez az öt év csodásan telt köztük. Eddig. De remélem a jövőben is így marad.
-Gyere Myra. Ebéd van. - szólalt meg mögöttem Ordas, ezzel megszakítva gondolat menetemet. Még egy utolsó pillantást ejtettem a gyönyörű tájra, majd megindultam a rezervátum felé. Nem túl nagy, ám nem is szűkös a hely itt nálunk. Olyan átlagos féle. Kevesen vagyunk, de erősek.
Mikor beértem a konyhába, csak az ikereket, Sam-et és Shasta-t találtam bent, akik jóízűen falatozták a frissen kisült rántott húst. Helyet foglaltam a két srác között, és szedtem magamnak a jó illatú paradicsom levesből. A nyálam majdnem kifolyott a számból, de hál' istennek sikerült visszafojtanom. Annyira íny csiklandó a leves. Miután kiszedtem a részem, azonnal kanalat ragadtam, és gyorsan betömtem az egészet. A rántott hússal sem tettem másképpen. Mondjuk azt már kicsit lassabban ettem, mert azért én sem vagyok egy aprító gép. De a srácok olyan gyorsan ették, hogy nem bírtam megállni, hogy én se egyek lassan. Igen, ők még mindig ettek. Repetáztak. Nem hogy inkább mennének tornázni. Így is kissé elhíztak a nyáron. Na jó, én nem szólok inkább a hatvan kilómmal. De viszont ha átváltozok, akkor tökre szeretem magam nézni a tükörben. Ott olyan jó alakom van.
-Na én végeztem. - böfögött egyet Shasta.
-Disznó! - nevettem, és elvettem előle a tányért. - De mondjuk azt hiszem én is. - néztem a maradék fél húsra, amit a tányéromon hagytam.
-Hopp, ezt elcsórtam! - rántotta ki a húst a tányérról Ordas, ami a hirtelen jött lendülettől kicsúszott a kezéből, és a háta mögött levő kukában landolt.
-A kis szerencsés. - nevettem, majd felálltam, és bevittem a tányérokat a konyhába, ahol SilverJoe felesége, Luna pakolgatta helyre a már elmosott tányérokat. Odaadtam neki a nálam levőket is, és kimentem a többiekhez, akik éppen tanácskozást tartottak. Leültem melléjük, és figyelmesen hallgattam, amit a vén, bölcs, öreg Sanders regélt azokról a Vérfarkasokról, akik még úgymond "újak".
-Mikor megérzik a teliholdat, akkor a legveszélyesebbek. Gondolom tudjátok, hiszen ti is akkor voltatok a legveszélyesebbek...
-Na meg akkor, mikor a csajunkat akarják megszerezni! - vigyorgott Sam a mellette ülő Krilly-re. Ordas ugyanígy tett, csak ő Shelby-ra, Sanders és Amber lányára nézett. Igen, a vezérek lánya bevésődött Ordasnak.
-Vegyük komolyra a szót Sam és Ordas. Tudom milyen ha be van vésődve valaki, de azért igazán végig hallgathatnátok, mivel nemsokára egy új taggal bővül kis csapatunk. Szóval értitek, mire is akarok kilyukadni. - mondta. Én nagyon is megértem, hogy miért kapta fel kicsit a vizet. Én sem szeretem, ha valaki belenevet, vagy beleszól és viccet csinál egy komoly dologból. - Na szóval, ott tartottam, hogy ti is voltatok olyanok, mint ami majd a lányból lesz. Durvák, haragosak és önteltek. Mindenkiben majd a rosszat látja, és el akar majd menekülni. De ezt nem engedhetjük meg. Itt kell tartanunk, amíg a nap fel nem kel. - kis szünetet tartva ismét belekezdett. - Myra. Téged bízlak meg azzal, hogy figyeld a lányt, és barátkozz össze vele.
-Igenis. - mondtam, majd befutottam a nekem és unoka testvéremnek, Nikki-nek épített kis fazáhba. Már meg is volt a tervem, hogy hogyan juthatok a közelébe. Gyorsan összecsomagoltam, elővettem egy cetlit, amire leírtam a kis tervem, és még egy utolsó pillantást vetettem a házra, majd elindultam ki a többiekhez.
-Vigyázz magadra! - ölelt meg Shelby, és egy búcsú puszit nyomott az arcomra.
-Jól van na, nem kell ennyire érzelgősnek lenni, visszajövök. - vigyorogtam. Megöleltem a többieket, és farkas alakba váltottam. A hátamon a táska majdnem ketté szakadt, de direkt azért ebbe a tágulékony táskámba pakoltam.
Kisvártatva megérkezett SilverJoe, akit a nagy vörös bundájáról lehet felismerni, és az ijesztő fekete szemeiről. Most, hogy belegondolok, tényleg hát borzongató. Az a két sötét szem pár, és a vörös bunda. Már a gondolatától is a hideg ráz ki, nem, hogy még egyszer magam ellen fordítsam. Ordas lemászott a szikláról, és üdvözölte SilverJoe-t, ami náluk egy emberré visszaalakulás jellemzett, és egy baráti kéz fogás. SilverJoe már sokkal idősebb nálunk. Farkas évben számítva, olyan száz-százhúsz éves lehet, de ezt csak ő tudja. Visszaváltoztam én is, és odamentem az öreghez. Nálunk, mikor visszaváltozunk, akkor mindenki csak "öregJoe"-nak hívja. Emberként ötven éves, és még mindig át képes változni. Mindig is csodáltam, hogy még mindig változás képes. Jó, mondjuk én sem régóta ismerem, hisz még én is csak öt éve vagyok farkas. De ez az öt év csodásan telt köztük. Eddig. De remélem a jövőben is így marad.
-Gyere Myra. Ebéd van. - szólalt meg mögöttem Ordas, ezzel megszakítva gondolat menetemet. Még egy utolsó pillantást ejtettem a gyönyörű tájra, majd megindultam a rezervátum felé. Nem túl nagy, ám nem is szűkös a hely itt nálunk. Olyan átlagos féle. Kevesen vagyunk, de erősek.
Mikor beértem a konyhába, csak az ikereket, Sam-et és Shasta-t találtam bent, akik jóízűen falatozták a frissen kisült rántott húst. Helyet foglaltam a két srác között, és szedtem magamnak a jó illatú paradicsom levesből. A nyálam majdnem kifolyott a számból, de hál' istennek sikerült visszafojtanom. Annyira íny csiklandó a leves. Miután kiszedtem a részem, azonnal kanalat ragadtam, és gyorsan betömtem az egészet. A rántott hússal sem tettem másképpen. Mondjuk azt már kicsit lassabban ettem, mert azért én sem vagyok egy aprító gép. De a srácok olyan gyorsan ették, hogy nem bírtam megállni, hogy én se egyek lassan. Igen, ők még mindig ettek. Repetáztak. Nem hogy inkább mennének tornázni. Így is kissé elhíztak a nyáron. Na jó, én nem szólok inkább a hatvan kilómmal. De viszont ha átváltozok, akkor tökre szeretem magam nézni a tükörben. Ott olyan jó alakom van.
-Na én végeztem. - böfögött egyet Shasta.
-Disznó! - nevettem, és elvettem előle a tányért. - De mondjuk azt hiszem én is. - néztem a maradék fél húsra, amit a tányéromon hagytam.
-Hopp, ezt elcsórtam! - rántotta ki a húst a tányérról Ordas, ami a hirtelen jött lendülettől kicsúszott a kezéből, és a háta mögött levő kukában landolt.
-A kis szerencsés. - nevettem, majd felálltam, és bevittem a tányérokat a konyhába, ahol SilverJoe felesége, Luna pakolgatta helyre a már elmosott tányérokat. Odaadtam neki a nálam levőket is, és kimentem a többiekhez, akik éppen tanácskozást tartottak. Leültem melléjük, és figyelmesen hallgattam, amit a vén, bölcs, öreg Sanders regélt azokról a Vérfarkasokról, akik még úgymond "újak".
-Mikor megérzik a teliholdat, akkor a legveszélyesebbek. Gondolom tudjátok, hiszen ti is akkor voltatok a legveszélyesebbek...
-Na meg akkor, mikor a csajunkat akarják megszerezni! - vigyorgott Sam a mellette ülő Krilly-re. Ordas ugyanígy tett, csak ő Shelby-ra, Sanders és Amber lányára nézett. Igen, a vezérek lánya bevésődött Ordasnak.
-Vegyük komolyra a szót Sam és Ordas. Tudom milyen ha be van vésődve valaki, de azért igazán végig hallgathatnátok, mivel nemsokára egy új taggal bővül kis csapatunk. Szóval értitek, mire is akarok kilyukadni. - mondta. Én nagyon is megértem, hogy miért kapta fel kicsit a vizet. Én sem szeretem, ha valaki belenevet, vagy beleszól és viccet csinál egy komoly dologból. - Na szóval, ott tartottam, hogy ti is voltatok olyanok, mint ami majd a lányból lesz. Durvák, haragosak és önteltek. Mindenkiben majd a rosszat látja, és el akar majd menekülni. De ezt nem engedhetjük meg. Itt kell tartanunk, amíg a nap fel nem kel. - kis szünetet tartva ismét belekezdett. - Myra. Téged bízlak meg azzal, hogy figyeld a lányt, és barátkozz össze vele.
-Igenis. - mondtam, majd befutottam a nekem és unoka testvéremnek, Nikki-nek épített kis fazáhba. Már meg is volt a tervem, hogy hogyan juthatok a közelébe. Gyorsan összecsomagoltam, elővettem egy cetlit, amire leírtam a kis tervem, és még egy utolsó pillantást vetettem a házra, majd elindultam ki a többiekhez.
-Vigyázz magadra! - ölelt meg Shelby, és egy búcsú puszit nyomott az arcomra.
-Jól van na, nem kell ennyire érzelgősnek lenni, visszajövök. - vigyorogtam. Megöleltem a többieket, és farkas alakba váltottam. A hátamon a táska majdnem ketté szakadt, de direkt azért ebbe a tágulékony táskámba pakoltam.
***
Destiny szemszöge
***
Ebéd után gyorsan megetettem Shir-t is, és felhívtam Amy-t, hogy átjön-e kicsit beszélgetni.
-Szia. - szólt bele a telefonba.
-Helloka. Átjössz kicsit? - kérdeztem.
-Aha! Indulok is. - azzal kinyomta. Szóval akkor ki kell kapcsolnom a wifi-t, hogy ne nyomja egy folytában a telefonját. Nekem meg van mobil netem, szóval előnyben vagyok.
Pár perc múlva megszólal a csengő. Gyorsan lefutottam a lépcsőn, és kinyitottam az ajtót. Meglepetésemre nem egyedül állt ott. Egy másik lány állt mellette. Fekete haja szabadon volt hagyva, csak egy szoknya, és egy top volt rajta, meg egy táska a hátán. Üdvözöltem barát nőmet, majd kezet nyújtottam a másik lánynak.
-Szia, én Kiri vagyok, de mindenki csak Myrának szólít. Nem tudom miért. - fogadta el kéz fogásom.
-Szia, én Destiny vagyok, de szólíts csak Dest-nek. - mosolyogtam a lányra.
-Amúgy, én nemrég óta ismerem Amy-t, és most futottunk össze az utcán. Még szerencse, hogy utána futottam, különben nem ismert volna meg. - mosolygott.
-Jaj, de ne itt álldogáljunk. Gyertek be, menjünk fel! - engedtem utat a lányoknak. Kicsit furcsa, hogy Amy csak most mutatja be a lányt, de hát ha eddig nem nagyon találkoztak, akkor nem is olyan fontos.
Felmentünk az emeletre, majd egyenest be a szobámba. Mielőtt még bementünk volna, körbevezettem Kiri-t a házban, ha már egyszer jóba lettünk. Nekem szimpatikus, csak egy-két furcsa dolgot találtam a lányban. Kicsit inogva jár. Na de nem gondolkozom ezen. Inkább becsatlakozok hozzájuk.
-Shir! - kiabáltam kis farkasomnak, aki épp a másik szobából pördült kifele futtában. - Te bolond, gyere ide, bemutatlak valakiknek. - felemeltem, és megindultam vissza a szobába.
-Szerintem jó fej! - szűrődött ki a hang a szobámból. Kicsit megálltam, és hallgatózásba kezdtem.
-Igen, nagyon. Ezért is ő a legjobb barátnőm. - mondta Amy. Mosolyogtam egyet, majd benyitottam és háttal mentem befelé.
-Nézzétek kit mutatok be nektek! De előre szólok, meg ne ijedjetek! - vigyorogtam az ajtónak.
-Húúúú! - nevetett Amy. Lassan megfordultam, és odafordítottam feléjük Shir-t.
-Atya Úr Isten! - tette kezeit szája elé barátnőm. - Ez egy farkas! - vigyorgott csillogó szemekkel. Kiri pedig csak nézett, mint aki szörnyet látna, majd az ő tekintete is enyhült, ahogy elengedtem a kicsit, és odament megnyalni a lábát.
-Istenem, de aranyos! - nevettek.
-Nos, szeretném nektek bemutatni Shir-t. - ültem le mosolyogva a lányok mellé.
-Nagyon aranyos vagy! - simogatta meg a fejét barát nőm, mire a kölyök még jobban dörgölőzni kezdett hozzá. Kiri, pardon Myra, csak nézte, hogy hogyan szórakozik Amy-vel a kis farkas.
A lányok egész délután elszórakoztak Shir-vel, tudomást sem véve rólam, vagy csak alig beszélgettünk. Ám Myrában találtam valami furcsát. Úgy nézett a kis farkasra, mintha a testvére lenne. Nem értettem, de rá hagytam. Gondoltam, most már ideje lenne megvacsorázni, mivel már el múlt hét óra.
-Istenem, de aranyos! - nevettek.
-Nos, szeretném nektek bemutatni Shir-t. - ültem le mosolyogva a lányok mellé.
-Nagyon aranyos vagy! - simogatta meg a fejét barát nőm, mire a kölyök még jobban dörgölőzni kezdett hozzá. Kiri, pardon Myra, csak nézte, hogy hogyan szórakozik Amy-vel a kis farkas.
A lányok egész délután elszórakoztak Shir-vel, tudomást sem véve rólam, vagy csak alig beszélgettünk. Ám Myrában találtam valami furcsát. Úgy nézett a kis farkasra, mintha a testvére lenne. Nem értettem, de rá hagytam. Gondoltam, most már ideje lenne megvacsorázni, mivel már el múlt hét óra.
-Lányok, nem vagytok éhesek? - kérdeztem.
-Én köszi nem, úgyis el kéne indulnom. - állt fel Myra. - Amy, jössz?
-Igen. - felállt ő is, és még utoljára megsimogatták közösen Shir-t, majd megindultunk a földszintre. Gyors elköszönéssel elbúcsúztak anyuéktól, és már el is mentek. Kissé meglepődtem, hogy egyikőjük sem evett itt, hiszen Amy mindig itt szokott maradni vacsorára. Na de mindegy, inkább rá hagyom. Bementem a konyhába Farkaskámmal az oldalamon, és megkerestem a maradék vacsit. Megmelegítettem azt, majd leültem falatozni. A másodikat már nem bírtam megenni, ezért inkább azt a finom kis rántott csirkét odaadtam Shir-nek darabonként. Az összeset megette, amin nem csodálkozom. Ez után kimentem a kutyusomhoz, vittem ki neki tápot, meg egy kis vizet. Star szerintem ma még csak egyszer kapott enni, mivel a tányérja csillogásig ki volt nyalva. Teletöltöttem neki, a számára ízletes falatokkal, öntöttem mellé vizet, és leültem kicsit mellé, amíg evett.
-Tudod Star, mióta tegnap éjjel idehoztam Shir-t, azóta valahogy boldogabb vagyok. - kezdtem hozzá beszélni csendesen. - No, nem mintha veled eddig nem lettem volna boldog. Nehogy félre értsd. Hisz te kutya vagy, ő pedig farkas. Nem lehet majd sokáig velem, de megpróbálom majd sokáig magam mellett tartani. -mondtam már kissé remegő hangon. Star még mindig evett, de ahogy az utolsó mondatot kimondtam, odajött hozzám, és belefeküdt az ölembe. Szőrét simogatva beszéltem hozzá, vagy egy órán keresztül, aminek a végén sírás lett a vége. - Rájöttem, ki is vagyok valójában. Egy tizenöt éves, vérfarkas lány, akit sorra támadnak le a farkasok az éjszaka kellős közepén. Büszkén jelentem ki, hogy tizenöt évesen ennyi megrázkódtatást kibírtam, és ezt a vérfarkas dolgot is ilyen "könnyen" feldolgoztam. Más már rég szív rohamot kapott volna, vagy pedig az öngyilkosság mellett döntött volna. De én nem. Nem vagyok olyan, aki csak úgy egyszerűen a halálba menekül. Hiszen vannak barátaim, vannak szüleim, van egy kutyám és egy farkasom, akiket mindennél jobban szeretek, és értük érdemes élni. Rájöttem, nem szabad csak úgy feladnom. Nem állok meg az első nagyobb akadálynál. Többé nem becsülöm alá magam úgy, mint eddig tettem. Eddig egy senkinek tartottam magam, még a barátaimmal is. De már nem. Most érzem, hogy vagyok valaki, nem csak egy egyszerű, középsulis lány. Vérfarkas vagyok és ezt büszkén jelentem ki. Nem fogok megállni az első tüneteknél és nem fogom bevenni a Farkasfüvet, akármennyire is fájjon az első, vagy akár a többi tünet. Nem fogom feladni! Destiny Younger vagyok, Vérfarkasként! - borultam rá Star-ra könnyezve az örömtől és a bánattól egyszerre. Nem tudom, hogy hogyan fogom kibírni, de azt tudom, hogy akárhogy, de ki fogom.
-Tudod Star, mióta tegnap éjjel idehoztam Shir-t, azóta valahogy boldogabb vagyok. - kezdtem hozzá beszélni csendesen. - No, nem mintha veled eddig nem lettem volna boldog. Nehogy félre értsd. Hisz te kutya vagy, ő pedig farkas. Nem lehet majd sokáig velem, de megpróbálom majd sokáig magam mellett tartani. -mondtam már kissé remegő hangon. Star még mindig evett, de ahogy az utolsó mondatot kimondtam, odajött hozzám, és belefeküdt az ölembe. Szőrét simogatva beszéltem hozzá, vagy egy órán keresztül, aminek a végén sírás lett a vége. - Rájöttem, ki is vagyok valójában. Egy tizenöt éves, vérfarkas lány, akit sorra támadnak le a farkasok az éjszaka kellős közepén. Büszkén jelentem ki, hogy tizenöt évesen ennyi megrázkódtatást kibírtam, és ezt a vérfarkas dolgot is ilyen "könnyen" feldolgoztam. Más már rég szív rohamot kapott volna, vagy pedig az öngyilkosság mellett döntött volna. De én nem. Nem vagyok olyan, aki csak úgy egyszerűen a halálba menekül. Hiszen vannak barátaim, vannak szüleim, van egy kutyám és egy farkasom, akiket mindennél jobban szeretek, és értük érdemes élni. Rájöttem, nem szabad csak úgy feladnom. Nem állok meg az első nagyobb akadálynál. Többé nem becsülöm alá magam úgy, mint eddig tettem. Eddig egy senkinek tartottam magam, még a barátaimmal is. De már nem. Most érzem, hogy vagyok valaki, nem csak egy egyszerű, középsulis lány. Vérfarkas vagyok és ezt büszkén jelentem ki. Nem fogok megállni az első tüneteknél és nem fogom bevenni a Farkasfüvet, akármennyire is fájjon az első, vagy akár a többi tünet. Nem fogom feladni! Destiny Younger vagyok, Vérfarkasként! - borultam rá Star-ra könnyezve az örömtől és a bánattól egyszerre. Nem tudom, hogy hogyan fogom kibírni, de azt tudom, hogy akárhogy, de ki fogom.
Nagyon jo lett 😊❤❤
VálaszTörlésKöszönöm! ♥♥
TörlésLove ya,
AY.